2017. december 13. szerda
50. hét, 347. nap
Megosztás az iWiW-en Megosztás az iWiW-en                  Megosztás a FacebookonMegosztás a Facebookon                  Megosztás a TwitterenMegosztás a Twitteren --

Gondolj bele:

Nagy lelkek tehetsége felismerni a nagyságot másokban.

                                                        ( M. Karamzin ) 

 

Szavazás

Merre forg a lány? (Agyfélteke teszt a Hírek-Cikkek-Fortélyok rovatban)







Eredmények

Bejelentkezettek

Oldalainkat 53 vendég böngészi

Füveskönyv

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail
 
Olvasóink értékelése: / 4
ElégtelenKitűnő 

 

Kedves Olvasóm! (a friss bejegyzések lent vannak)

Elkezdek írni egy cikksorozatot, egyfajta naplót, ami eszembe jut a napi hírekről, eseményekről, pillanatokról. Szépről, jóról meg egyebekről. Folyamatosan írom, és módosítom, egészítem ki a korábbi írásokat. Így valószínűleg már más lesz, mire legközelebb itt jársz...

Ami tetszett, ami nem. A célom, hogy egyfajta kiutat mutassak abból az öntudatlan ketrecből, amit sugalmazásra, lustaságból, jóhiszeműségből építettünk és építünk magunknak. Hiszem, hogy a valódi élet maga a boldogság. Ennek napi életünkbe való beengedését szeretném segíteni. Szeretettel várom visszajelzéseteket e-mailben. Cím a Kapcsolatfelvételnél.

Kép: Honnan tudja?

Mivel minden rezgés, amit egy tudat, vagy tudatállapot hozott létre, alapvető, hogy milyen tudati és ebből következően gondolati és érzelmi állapotban tartjuk magunkat.  Ez határozza meg a jövőnket. Ehhez alapvetően pár dolgot kell csupán szem előtt tartanunk és gyakorlással fejlesztenünk. Mert ugyebár mindenki boldogságra törekszik. Eleinte nehéz megtalálni, hogy mi jelenti számunkra a boldogságot és hogyan lehet elérni.

A BOLDOGSÁGHOZ szükséges tudati elemek

(14.04.22)

- ÉN hozom létre a valóságomat, vagyis felelek életem minőségért, a benne bekövetkező eseményekért
- Meg tudom változtatni a valóságomat, ha megismerem és elsajátítom ennek módszerét
- MINDEN eszközöm megvan hozzá, a boldogságom felé az érzéseim tökéletes pontossággal elvezetnek

A boldogság felé haladás, és annak elérése egy repülőgép felemelkedéséhez hasonló. Ki kell oldani a fékeket, letenni a túlsúlyokat, felpörgetni a motorokat és hagyni, hogy a repülő felgyorsuljon és felemelkedjen, vagy, ha úgy tetszik, a levegő felemelje.Ennyi már elegendő egy iskolakör megtételéhez. Az akrobatikus elemekről később ;)

A legtöbb spirituális iskola, hagyomány, út a boldogságot esetlegesnek tartja. Vagyis azt mondja, hogy vagy megtörténik veled, vagy nem. Ha szerencséd van többször, ha nincs, akkor sosem. De tévednek.

A boldogság tudati, így energetikai, és így érzelmi állapot, amit tetszésünk szerint bármikor, bármekkora mennyiségben, ideig fenn tudunk tartani.

Mindez hit kérdése: El kell hinnem, hogy lehetséges. Ha nem hiszek valamiben, nem engedem meg, hogy meglássam, így nem lehet életem része.
Technika kérdése: El kell sajátítani a módszert és gyakorolni kell, amig sikerül.
Bizalom kérdése: Bíznom kell benne, hogy sikerülni fog, hogy kitartsak addig, amíg még nem sikerült.
Tapasztalat kérdése: Ahogy sikerült, onnantól kezdve már nincs szükség a hitre, a bizalomra. Ez már tény, megtapasztaltam. Nincs tovább vita, hogy megy-e ez, vagy sem.
És végül: DÖNTÉS kérdése: Ha megtapasztaltam, a második és a további megtapasztalását el kell döntenem, hogy akarom-e. Mert ettől kezdve a boldogtalanság és boldogság már a kezemben van. Nem kenhetem másra a felelősségemet érte. Nem okolhatom fel- és lemenőimet, a kormányt, a bankokat, a múltat és jelenlegi helyzetemet érte. Vagyis azt kell eldöntenem, hogy felvállalom-e életem irányításának szabadságát, felelősségét, avagy sem.

Az egyik ilyen módszer - mert talán meglepő, de több is van - a honlapon: Hathorok: Az eksztázis és a szív

(14.04.23)

Az érdekes az egészben, hogy valahogy úgy élünk, hogy ha tudjuk, hogy megvan a módszer és megtanultuk használni is, sőt sikereink is vannak benne, mégsem használjuk. Mert ezek a technikák évezredek óta rendelkezésre állnak, mégis látjuk az emberek állapotát.

És TE: Éled az álmaidat?

 

Vajon mi okozhatja mindezt? Ennek alapjában véve két oka van. Egyfelől külső - a világ jelenlegi "hivatalos" vezetői az emberek rabságban tartásában érdekeltek és ez alól a hazai vezetők sem kivételek. Másfelől belső az ok, félünk a megnyílástól a nagyobb (élet)tértől, az élet felelősségének felvállalásáról. Írok majd a vezetők által sugallt, és emberek egymás ellen elkövetett ármányról, a kikészített kelepcékről is, mert adott esetben tudni kell azt is, hogy mit kell kikerülni.

Ám a legfontosabb, a saját életünk kézbevétele, mert ahogy Gandhi fogalmazta: "Kezd saját magadon azt a változást, amit a világban látni szeretnél".

Mivel nem létezik olyan, hogy "mások", mivel, minden saját belső világunk kivetülése, ezért igaz az, hogy olyanok a vezetőink, olyan a világunk, ahogy ezt mi saját magunk kivetítjük, az pedig az elvárásainknak felel meg.

Ezért hiábavaló a külső dolgokkal harcolni, mert az belső zűrzavarunk megjelenése. Ha pedig önmagunkat harmóniába hozzuk, harmóniába kerül világunk is. A kormányok, banki rendszerek, vallási és egyéb nézetek, a kicsi és nagy háborúk megváltoztatása tehát belül történhet meg. A harchoz mindig kell legalább két fél, méghozzá olyan, aki nem enged, aki a másik véleménye megjelenésekor úgy érzi, hogy megrövidítik. Tehát beszáll a harcba, leáll vitatkozni.

Magasabb szellemi szempontból nincs szükség harcra ahhoz, hogy az én álláspontom - és a másiké IS - érvényesüljön. Erre szolgálnak a dimenziók, idővonalak, és ezek elágazásai. Eldönthetem, hogy melyik idővonalra megyek. Az egyiken körömszakadtáig védem valakivel szemben az álláspontomat, a másikon, pedig tudom, hogy élhetek vita nélkül békében, miközben az álláspontom szerint alakulnak a dolgok. A kérdés az, hogy melyik idővonalra összpontosítom a figyelmem. Hogy "vitapartnerem", azaz a másik eközben a saját nézőpontjából hogyan dönt, mire figyel, az pedig már az ő dolga. Mivel a Végtelen Teremtő minden helyzetben ki akarja próbálni önmagát, minden lehetséges út létrejön, és lejátszódnak az ottani korábbi döntésnek megfelelő körülmények. Az én dolgom, csak annyi, hogy kiválasszam, hogy melyik verziómba élem bele magam. A harcosba, vagy a békésbe. Ha pedig eközben figyelem az érzéseimet, eldönthetem, hogy tetszik-e az ilyen döntésnek az eredménye. Ha élvezem, majd legközelebb is így döntök és újra élvezem, adott esetben a vívást, vagy a békét.

Kép: Páthuzamos utak létrejötte

Így persze bizonyos szempontból mindegy, hogy mit választok. Mert mivel minden lehetséges verzió lejátszódik, már csak a saját élvezetem mennyisége a kérdés. Mivel az adott élvezetet egyedül én érzem, teljesen értelmetlen arra tekintettel lennem, hogy mások mit választanak. Mert a velem kapcsolatban lévő is egyik verziójában a békét választotta, a másik pedig a harcot. Akinek ezen döntés szerint gondolom magam, vagyis amelyik verziómra jelenleg fókuszálok és amelyikkel azonosulok, az pedig a másik pontosan ennek megfelelő verziójával áll szemben, vagy tartja magasba az olajágat. Vagyis nem feltűnően, de eldöntöttem azt is, hogy az én békevágyamra a másik hogyan reagál. Elfogadja-e a baráti jobbom, vagy sem. És így végtelen, egymástól teljesen független útvonal alakul ki, méghozzá hatványozódva. Így nő a teremtés, így dőlt el, hogy az univerzum állandóan tágul-e, avagy növekedik-e. Nem tud mást csinálni.

És ez nem elvi, vagy spirituális okoskodás, a kvantumfizika már itt tart. Kevés hír van róla, mert ha ezt az emberek felfogják és eszerint élnek, lehetetlenné válik az irányításu(n)k.

 

Blog és más
(14.04.24)

Miért nem kedvelem a blog kifejezést? Mert mi is az? Interneten megjelentetett cikk. Vagyis egy cikk, aminek misztikus nevet adok. De ha egy már meglévő dolognak adok egy új nevet, amit csak néhány (eleinte kiválasztott) ember ismer, és ÉN is tudom, hogy mit jelent, akkor ÉN hozzátartozom egy kiválasztott csoporthoz. Vagyis valamilyen formában kiemelkedhetek a szürke - és általam lenézett - tudatlan tömegből. Vagyis elindíthatja a világ - egy újabb szempont szerinti - felosztását. És mivel - a papírforma szerint - nem lehetek olajmágnás, milliárdos, sarkkutató, hős stb. és szeretnék jobban kitűnni, mert elégedetlen vagyok a többiektől kapott figyelem mennyiségével, hát kitalálok valamit, amit csak én -vagy kevesen - ismerünk, így létrehozok egy - titkos, beavatott - csoportot, amibe beletartozom még én is. Mert így a világ két részre oszlik, ugyebár. Az egyik felében azok vannak, akik nem ismerik és a másik felében pedig azok, akik ismerik pl. a "blog" szót. Én pedig - ugyebár - azok közé tartozom, akik ismerik.Vagyis vagyok valaki.

 

Az energiavámpírokról
(14.04.25)

Csak nagyon kevesek képesek tudatosan energiát elvenni másoktól. Általában arról van szó, hogy valaki nagyon elzárja magát valódi önmagától, vagyis a korlátlan mennyiségű energiától. Ez lehet valamilyen fájdalom, pesszimizmus, lelki, szellemi beállítódás, negativitás. Ha te valamennyivel nyitottabb ember vagy, legalább az adott pillanatban, azt fogod észrevenni a vele való találkozás közben, vagy legkésőbb után, hogy nagyon elfáradtál. Adott esetben neheztelsz rá, vagy elkerülöd. Az energia kiegyenlítődése természetes folyamat, arra áramlik, amerre igény van rá, így kapsz te is, amikor nyitott vagy rá. Vagyis nem lehet - és nem is célszerű - védekezni az energiavámpír ellen, mert nyitott az energiára, amikor veled van és el fogja "venni" tőled, akár tetszik neked, akár nem. Ezek nem tudatos folyamatok, hanem csupán nem személyes fizikai események. Ahogy hideg vízbe meleg vizet öntve is langyossá válik, kiegyenlítődik a hőmérséklet.

Ez persze nem azt jelenti, hogy tehetetlen vagy. A megoldás az, hogy amikor észreveszed az energiád mennyiségének csökkenését, a lehető leggyorsabban átkapcsolod magad a korábban már megtanult és jól begyakorolt energiatöltési állapotodba. Minél előbb teszed ezt, annál több energia áll rendelkezésedre, hogy éber legyél, hogy tudatosan reagálni tudj és pontosan, könnyedén tudj feltöltekezni. Minden késedelem, ellenállás, védekezés, figyelem elterelés, vagy elterelődés, nehezíti egyensúlyod megtartását, vagy visszaszerzését. Ezért célszerű olyan szintig begyakorolni a töltekezést, adott esetben többfélét is, hogy reflexszerűen működjön.

Ez azonban eleinte nehéz. Csak később alakul ki egy olyan stabil tudatosság, ami addigra már annyira automatikus, hogy nem igényel tudatos irányítást, mint a szívverés, vagy a légzés. Ekkorra már mindegy, hogy kivel kerülsz kapcsolatba, állandó az egyensúly. Persze ekkor is hatni fog rád, energiát fog elvonni tőled, de teljesen automatikusan pótolni tudod, látszólag kiapadhatatlan vagy. Pedig csak az energiaforrás, amire te is rácsatlakozol kiapadhatatlan. Amíg ezt az állapotot el tudod érni, nagyon figyelni kell, hogy kikkel érintkezel, kivel vagy (pár)kapcsolatban, hol dolgozol és kivel töltöd a szabadidőd. Hiszen nem tudsz ekkor még állandóan az energiaszintedre tudatosan figyelni és újra feltöltődni. Az alacsonyabb energiaszint pedig rosszabb minőségű rezgést, döntést, életminőséget eredményez. Ahogy a palántát is széltől is óvják, amíg meg nem erősödik. Persze az ingerszegény, eseménytelen, "steril" élet is hátrányos. Ahogy a járást, biciklizést is, ezt is gyakorolni kell. Edzeni kell az immunrendszert (nem pedig oltogatni - de erről majd később), és gyakorolni kell az energetikai egyensúly fenntartását. Ez a folyamat mindenkivel kötelező jelleggel lezajlik, kinél gyorsabban, kinél lassabban. A teendő annyi, hogy nem kell elmenekülni a kihívások elől, de keresni sem kell. Eközben szépen, fokozatosan felnövünk a feladathoz, csak hagyni kell, hogy végbemenjen a folyamat.

Kép: Élj és világíts!

 

Ostoba vezetők?
(14.04.28)

Minden felé hallom, hogy ezt, meg azt elrontják a vezetőink ( pl politikai). Vajon elgondolkozott-e, aki ezt gondolja, azon, hogy vajon igaz-e ez az elképzelés? Ahhoz, hogy valaki politikai vezetői székett megszerezzen elég sok jelentkező közül kell kikerülnie. Vagyis, ahhoz biztosan ért, hogy hogyan kell megszereznie és meg is tartania a posztját. Vagyis ostobaság azt gondolni, hogy vezetőink hülyék. Csak egyszerűen mást akarnak, mint amit mondanak, más fontos nekik, mint a megválasztóinak. Vagyis, aki igazán ostoba, az az, aki a jelenlegi garnitúrától várja a helyzet megoldását. A világot a HÁTTÉR-ből irányító és manipuláló vezetői, (akiknek csupán aprócska hűbéresei a világunk LÁTHATÓ személyei, nevezetesen az országok, uniók vezetői, a Rotschildok, a világvallások egyházfői, a világcégek, bankok igazgatói stb)  mást akarnak: az emberiség létszámát ötszázmillióra(!) levinni. Nem tévedés: hétmilliárdról 500 millióra. Vagyis 14 emberből 13-at eltüntetni. És a munkát az embereknek kell(ene) elvégezni egymáson. Akit érdekel a téma bővebben is, nézzen körül a "georgiai szobor", vagy "emlékmű"-vel kapcsolatban.

És honnan lehet tudni, hogy az előbb említett vezetők, így hazai vezetőink is engedelmesek? Onnan, hogy hatalmon vannak.

Persze ezekből is kétféle létezik: az egyik tudja, mit csinál élvezi és akarja (mert másként nem csinálná), a másik fajtája meg "alkalmas" a feladatok - értsd: a piszkos munkák elvégzésére.

Nem könnyű ezt elhinni és felfogni, főleg eszerint élni és cselekedni. Kezembe kell vennem az életem, én irányítom a sorsom, mert "hivatalos" helyről nem sok jóra számíthatok. Ebben az a szerencse, hogy nem is ők irányítják az életed, hanem te, csak elhitetik veled, hogy nem így van. De a tudás mindig meg van, akkor is, ha nem látszik.

És az igazán jó hír a végére: egyre többen látjuk, tudjuk, értjük, és éljük ezt tudván életünket. És közel a századik majom, akinek már nem kell magyarázni, tudni fogja.

Kép: Ilyen a sikeres programozás

Az irányítás eszköze az oszd meg és uralkodj. Mindent mindenkivel szembeállítani, megtéveszteni, átverni.

De ez az egy eszköz van a kezükben. MINDEN eszköze megvan MINDNEKINEK arra, hogy kimásszon, kiemelkedjen ebből a csapdából, kelepcéből, jól kitervelt veremből.

Ez az eszköz pedig a saját érzésünk, és lelkiismeretünk. Aki mer hallgatni az érzéseire, amiket nem lehet manipulálni, mert zsigerileg belénk van égetve, annak a létező legpontosabb iránytű áll a rendelkezésére. Ha jó érzése van, közelít valódi és boldog önmagához, ha pedig nem, akkor távolodik.

ENNYI KELL ÉS EZ MINDENKINEK RENDELKEZÉSÉRE ÁLL!.

Minden egyéb részletkérdés, és úgymond: hab a tortán. Aki mást mond az hazudik. Ha pedig tudja, hogy hazudik: aljas, ha nem tudja, ostoba.

Ha tehát előállítod a jó érzést magadban - vagyis a számodra kellemes, örömteli dolgokra figyelsz- (és ennek BÁRKI mestere lehet ) elkezd nőni a vonzás törvényének engedelmeskedve, (azonos vonz azonost) tehát kötelező jelleggel.

Amire fordítod a figyelmed és érzést vált ki belőled, növekedik. Ha jó érzést, akkor "emelkedsz", akkor közeledsz önmagadhoz, vagyis a boldogságodhoz, ha pedig kellemetlen érzést, akkor távolodsz ezektől. Ennyire egyszerű és nem kell semmi más! Mert minden "más" ennek következménye. Ennyi a korlátlan szabadságod kulcsa. Talán túl egyszerűnek tűnik, ahhoz hogy elfogadd, hogy ez igaz, de akkor sincs több a háttérben.

Tehát, ahogy jársz-kelsz a világban, történnek az életeseményeid, találkozásaid, el kell döntened, hogy mire figyelsz. A saját jó érzéseidről hagyod-e elterelni a figyelmed bármivel?

Mert csupán ennyi a dolgod: nyisd meg magad a saját boldogságodnak, gyakorolj és számíthatsz a csodákra. Ajánlom, hogy olvasd el a Hathorok idevonatkozó üzenetét: "Üzenet az Élet fenntartóinak" címmel.

Kép: Játékosság mindenkinek! A kutyának meg ösztön, mi?

A gyakorlás eredménye a stabilabb és erősebb jó érzés, a feléd áramló bőség, és az érzelmeid - az iránytűd - egyre pontosabb leolvasása. Eleinte csak nagyjából tudod, hogy jó-e neked az adott érzés, gondolat, helyzet. Később egyre finomabb jeleket, változásokat is észreveszel.

Az érzéseid, a benned felmerülő gondolatok által kiváltott érzelmek pedig az önmegismerést is elő fogják segíteni. Az öntudatlan, reflexszerű viselkedésminták és annak következményeire egyre jobban fény derül és alkalmat ad ezek elfogadására, megváltoztatására, szeretettel való feltöltésére. Mert MINDEN önmagunkkal kezdődik. Csak akkor tudjuk más hibáit elfogadni, ha sajátjainkat is el tudjuk már fogadni. Csak akkor tudunk igazán szeretni, ha önmagunkat tudjuk feltétel nélkül szeretni. Úgy teljességében. Szépségével, csúnyaságaival, erényeivel, hibáival.

És a kellemetlen dolgok eltűrése és a valódi elfogadás között hatalmas a lépés. Az eltűrés csupán annyi, hogy lenyomom a torkomon, jó pofát vágok hozzá. Az elfogadás pedig az, hogy ilyen döntést nem kell hoznom. Látom, hogy milyen és a szeretet - felé is - él bennem. Ezt izomból nem lehet elérni. Ez csupán a bennem levő szeretet kiterjedése közben egyszer csak megtörténik. Csupán hagyni kell és csupán hagyni lehet, hogy megszülessen bennem az elfogadás. Az adott dolog elfogadása pedig mindössze egy mérföldkő.

Ha tehát úgy gondolom, hogy a "fejlett lények" így, vagy úgy viselkednek, én pedig utánozva őket úgy teszek, mint ők, nem vagyok még fejlett lény. A fejlett lény oda tud menni a tiszta szeretetében a szenvedéshez. Ha én is odamegyek, de feszültség van bennem, - még ha erről nem is veszek tudomást - vagyis nem a külső megnyilvánulással harcolok, hanem önmagammal vagyok erőszakos, nem tartok még sehol. Tehát bármit teszek, csupán önmagától ettől nem leszek fejlett lény. A fejlett lénnyé válást meg kell várni.

Nem kiérdemelni kell, hanem megvárni! Mint mindennek, ennek is eljön az ideje. MINDNEKI kötelező jelleggel a boldogságba megy. Nem lehet siettetni, mégis meg fog történni. Ahogy meg kell várni, hogy a kisgyerek elég magas legyen és már elérje a villanykapcsolót. Meg fog történni, de attól még nem AZ, ha odavisz egy széket, vagy a kissámlit és úgy éri el. Még akkor sem, ha már egymilliószor fel és le tudja kapcsolgatni a villanyt, adott esetben saját és esetleg szülei óriási örömére.

Garantált megvilágosodás.

Figyelj, hogy szeretetért, vagy pedig szeretetből cselekszel!

14.08.29

Ha szeretetért cselekszel, akkor te az vagy, akinek nincs elég belőle, ami pedig csak úgy lehetséges, ha elzártad magad saját kiapadhatatlan Forrásodtól. Így pedig egyre inkább a szeretet koldusává válsz, hiszen a hiányodra figyelsz. Ha pedig a szeretet állapotában vagy, és úgy élsz, és cselekszel, akkor egyre inkább a helyedre kerülsz, egyre több boldogság jut az életedbe. Eleinte, lehet, hogy szükséges valami, ami kiváltja belőled a Forrással való összekapcsolódást. Később már hat lóval sem lehet onnan kihúzni.

Ezért együttérzőek velünk az emelkedettek, de bármekkora is bennük az irántunk érzett szeretet, nem jön ki a boldogsága állapotából.Hajlandóak egy kicsit közelebbb jönni, így az erre nyitottak - a csatornák - tudják őket közvetíteni. Ám tudják, hogy két okból vagy a bolygón. Vagy nem tudsz a fizikai síkon felülemelkedni, vagy "vándor" vagy, aki egyfajta mártír attitűd miatt leszületett közénk, hogy segítse kővé vált testvéreit. Az emelkedett pedig tudja, hogy mindkét féle inkarnálódottat úgy segíti a legjobban, ha a lehető legmagasabb szinten tartja rezgését, vagyis nem le- hanem felhorgonyozza magát a szeretethez, a Forráshoz, a minden létezőt önmagához vonzó Egyetlen Teremtőhöz.

Mivel pedig azonost vonz azonost, nem tudna téged sem magához vonzani, ha TE nem lennél azonos. És ehhez még csak tudnod sem kell róla, hogy azonos vagy. Lehet, hogy valakinek absztrakt kifejezés a "Bizony mondom néktek, istenek vagytok mind", vagy "teremtette az embert az ő képére és hasonlatosságára", de erre utalnak ezek a kijelentések.

 

Erős emberek?

14.05.02

Kire mondjuk, hogy erős? Az tőlünk függ, hogy kit látunk annak. Kétféle létezik. Az egyik az, aki hagyja átáramlani magán az "Életet", "Istent", a "Teremtőt", vagy nevezd, ahogy akarod. Ez a valódi ERŐ. Érdekes módon, az ilyen ember tudja mit csinál, de nem tudja, hogy mit AKAR. Azt a "magasabb énje", az érzései tudják. Az ilyen ember hagyja, hogy a nála hatalmasabb erő "diktáljon", mert tudja, hogy a teremtés alapvetően jóindulatú, vagyis az ő  javát IS akarja. Az ilyen állapotban végzett cselekvés ellenállhatatlan erőt képvisel, így születnek a csodák az adott erős és egyszerre elfogadó lény kezei között.

Aki ezt másképp teszi, nem erős, csak erőszakos. Még akkor is, ha mindenki bólogat, vagy csak hallgat körülötte, és látszólag ő a legerősebb. Csak egyet hagyott ki a számításból. Azt aki őt magát létrehozta. Így győzelme a kicsi én győzelme, vagyis átmeneti, tünékeny és mulandó. És ezt tudja, vagy legalábbis sejti. Ezért kell egyre erőszakosabbnak lennie, mert tudja, hogy mindig rés tátong hajóján.

A "teremtéssel" szembemenni csak ideig-óráig lehet. Az izmok elfáradnak, a szenvedés - a teremtőtől való távolság miatti honvágy megnyilvánulása - hatására a félelmek - ami ezt az egészet mozgatja - elmúlnak.

Ha a teremtőnek van türelme cseppkövet építeni, vagy vízzel utat vájni a sziklába, egy holmi helyi kisebb-nagyobb diktátor teremtőjével - önmaga való énjével - szembeni ellenállása igazán nem nagy feladat. Van idő, türelem és elegendő szeretet megvárni, amíg egy teremtmény hajlandó  kisded játszmáit feladva újra egyesülni alkotójával és a boldogságot élni.

"Nem az erőszak pusztít, hanem a hazugság."

Minden más folyomány. Bővebben az "Angyal válaszol" c. könyvben.

14.05.05

Kép: Az "állatok" tudják már, hogy miről szól az élet

 

Vigyázat! Szakállas "izé" a porondon!

14.05.12

Nekem ebben az euró-kultúr-agymosó szakállas "izé"-ben (egyszerűen nem tudok rá jobb kifejezést találni, talán nem is igazán akarok) az tetszik a legjobban, hogy nem fizetek a tv előfizetésért, mert, hogy olyan nekem évek óta nincs.

Szerintem egyébként fizetniük kéne, hogy legyen otthon mindenkinek tv-je hogy tudjanak agyat programozni. De olyan szintű most a program, hogy az emberek még hitelt is vesznek fel, hogy minél újabb és nagyobb agyprogramozójuk legyen, lehetőleg minél több helyiségben.

Az a további kérdés, hogy ezzel a szeméttel miről terelik el egész Európa figyelmét? Vagy csak simán röhögnek, hogy bármit lenyomunk a torkotokon, birkák! És még fizettek is érte, órákat ültök előtte. mi meg toljuk a hitványabbnál-hitványabb szemetet, ti meg nyelitek, mint kacsa a nokedlit. Nem is kell tömni, mint a libát. Ami miatt ugyebár állatvédők tiltakoznak. Ül, izgul, még kéri, nyeli, "ragyog, s gagyog", legalábbis másnap a munkahelyén, a buszon, meg amerre járt.

És megint sikerült elterelni a figyelmét a pillanat szépségéről, az életről, a saját életéről, a természetről, az érzéseiről és a VALÓBAN (még neki is igazán) fontos dolgokról.

Nekem ez az idézet tetszik a legjobban, a nyomorult identitászavaros szájába adva: Aki pedig nincs meggyőzve a nőiségemről, az bekaphatja az összes f-m.

Kifejezetten részvétet érzek iránta, sajnálom őt. Teljesen öntudatlan, fogalma sincs, mi és miért játszódik le, hogy került oda, egyszerűen felhasználják népbutításra a média moguljai. Tragikus sorsú lesz valószínűleg, bár kívánom, hogy ebben ne legyen igazam.

A másik, ami ezzel kapcsolatban az eszembe jut, amit Laár András mondott: "Ebben a mai világban sokkal jobb hatalmasakat röhögni a hülyeségen, mint öngyilkosnak lenni". És mindenképpen ide kell venni a saját hülyeséget is. Merthogy van olyan is. Nekem biztosan. De, ha bárki kérdezi, letagadom :)

Ez nagyon tetszik, azért is, mert ezt sugallják mindenfelől, hogy a fényhozók abbahagyják a fényhozatalt. Pedig csak a derűnket kell megőrizni és a mosolyt a szemünkben. Néha nem könnyű, néha kifejezetten nehéz, de hát még a végén kiderül, hogy a fényhozónak is van mit tanulnia...

Tehát az a kérdés, hogy ebben a helyzetben meg tudod-e őrizni emberi mivoltodat, méltóságodat, játékosságodat, humorérzékedet, az univerzális szeretettel való kapcsolatodat. Ettől függ a jövőd és a saját jövődről való döntés leteszi a garast a bolygó jövőjét eldöntő mérleg egyik serpenyőjébe is. Vagyis itt tényleg minden szavazat számít. Ez nem manipulált döntés. És nem demokratikus.

Mert amit itt demokrácia néven játszunk az minden, csak nem őszinte, nem igaz, és nem az emberek javát szolgálja.

A jövő meghatározása fizikai síkon sem a szavazáskor dől el. Mert ha számítana, nem lenne a Hősök terén rendszeresen látható eg kb 40 milliós aranyszínű jaguárOVB-001 rendszámmal.

Spirituális síkon mindenki szavaz, vagyis rezgése, szándéka, vágya nyom a latban. A különbség csupán annyi, hogy a magasabb tudatszintű földlakó többet, jobban és erősebben hat, mint az állati szinthez közel álló és élő. MINDENKI előtt nyitva áll az emelkedés lehetősége, de az adott pillanatban ott tart, ahol éppen tart. És a tudatosságnak és az iskolai végzettségnek nem sok köze van egymáshoz. A lexikális tudást meg lehet szerezni egyetemen, (tudom, mert van diplomám, több nyelvet beszélek és gyerekkorom óta olvasok és használom az eszem) de bölcsességet nem lehet tanulni.

Szentgyörgyi Albert a lexikális tudást egyszerűen "szecskának" hívta.

A valódi bölcsesség életek munkája.

Ezért egy százezer évet testben leélt és megtapasztalt, most éppen 6 éves óvodás testű lény többet tud önmagáról, az életről, vagyis bölcsebb, mint egy, a második életét élő felnőtt.  Még akkor is, ha adott esetben az elolvasta az általánosban a kötelező olvasmányokat és nem csak a rövidített, vagy képregényes formájában.

Szenzáció, szenzáció!

14.06.13

és Péntek is, meg telihold is, meg tízmilliószoros nap is, meg napok óta x-es és m-es napkitörések vannak. Csoda hát???

Gondoltam főzök valami paleo fenségeset és a hagymapucoláshoz elővettem az egyik állandóan bedobált szemét-újságot, tudod azt, amelyik megjelentetéséért ki kell vágni a fákat, az esőerdőt, de tényleg csak azért, mert nagy az igény rá.

Fogom mit sem sejtve, kinyitom és nem ott a hír, hogy Wolf Kati egy darabig nem eszik rizst.

Hát, most tényleg hová sz@rjak?

Tul. képpen ki ez? És ez jó hír, aminek örülni kell, vagy rossz, mert mondjuk összedől a távolkeleti rizspiac, mert kevesebb rizs fog fogyni? Mert egy híres embert ki tudja hányan követnek, akár a halálba is.

Az meg már csak hab a tortán, hogy a mellette lévő cikk szerint Kormos Anett kérésre levest főz.

Nem tudom, hogy fogok ezek után aludni. Mindenesetre hiánypótló.

És: kérem minden nyájas olvasómat, hogy ne válaszolja meg semmilyen formában, hogy az előbb említett csillagok tulajdonképpen a vv első 5 részében, vagy az után emelkedett Magyarország egére?

Karinthy - így keresztnév nélkül természetesen a Frigyes - az Így írtok ti-ban Ady paródiájában "Moslék ország" kifejezést használt. Máshol is sokfelé hallom, hogy ilyen, meg olyan - és itt a rossz, a hitvány és ennek fokozottabb - jelzőivel illetik.

Az ország pedig rendben van. Teszi a dolgát és nem is akármilyen szinten. Lehetőséget biztosít arra, hogy megéljünk, hogy boldogok legyünk és szeretetet hozzunk a Földre. És hibátlanul teljesíti, azt hiszem, hogy a természetre jellemző módon túl is teljesíti a feladatát.

Az emberek pedig világlátásukkal, egymással való viselkedésükkel, szándékaikkal teszik ilyenné. És egyúttal felelnek is önmaguk, leszármazottaik és a természet felé.

Paleó receptem: Mákos-Meggyes csodasütim

14.07.02

Saját recept, készítés, saját arányok. Fantasztikus minden értelemben. Ízre, állagra,tartalomra. Mindig emlékezz, hogy az étel nem a recepttől lesz finom, hanem attól a szeretettől, örömtől, és pajkosságtól, amit élsz és érzel a készítés közben. Az sem baj, ha szereted azokat, akiknek főzöl, és  ebben legyél benne TE is!

  • Hozzávalók:
  • 30 dkg mák darálva
  • 10 dkg dió darálva
  • 20 dkg kókuszreszelék
  • 45 dkg meggy magozva
  • 4 db L-es tojás
  • 4 evőkanál xillit
  • 1 evőkanál szódabikarbóna
  • 1-2 dl víz

Összekeverni annyira, hogy a meggy megtörjön, hogy a szükséges víz főleg ebből legyen. Az ételkeverő (kézimixer) habverős felével csináltam. Tepsiben sült, sütőpapír kicsit megkenve olajjal. 190-fok, 30-35 perc. Ajánlom mindenkinek.

Segíteni? Másoknak? Segíteni másoknak?

14.07.04

Megéreztem, hogy mennyire várják az emberek a segítséget és milyen nehéz segíteni, adni nekik. Mi fényhozók, ahogy te is, aki olvassa a soraimat, azért nem tudunk mindig bármennyit adni, mert saját életünkben felmerülő gondokat nekünk is meg kell oldani és így a rendelkezésre álló energiánk nekünk is kell. Mivel az energetikai állapotomtól függ az érzelmi állapotom, így a jövőm is, életbevágó, hogy saját magamat a lehető legmagasabb rezgésen tartsam. Adni pedig pont azért nagyon nehéz, mert pont azok miatt nehéz az élet, akik annyira várják a segítséget. Nem lehet adni, ha nem nyitottak rá. Ha pedig nem nyitott rá, akkor van hiánya, és akkor van szüksége, pl segítségre. Mintha mindketten keresnénk a közeledést, a találkozást, de nem jöhet létre zártságuk miatt. Mert félnek az újtól, az életükben előálló nagyobb tértől, vagy elfogadni minket, hogy így is lehet - őszintébben, örömtelibben, önállóbban - élni.

Mit lehet tenni ebben a helyzetben? Magyarázat már annyi volt. Mutatni? Talán. Megmutatni, hogy lehet boldogan élni. Hogy egyensúlyban vagyok és teljes, még akkor is, ha ők még(?) nem vesznek részt az életemben. Mert az ő örömük, - a valódi örömük, feltéve, hogy képesek rá - az én örömöm is. Az én boldogságom, pedig az ő boldogságuk is lesz.

MA(!)  :) látom, hogy hogy az igazi fényhozatal a boldogság állapotában való lét. Mindenki számára. Nekem, mert így minden pillanatom boldog, az életem egyre több részlete öröm. Istennek, mert, ha én jól érzem magam, akkor ős is, mert egyek vagyunk. És a bezártaknak is, mert, ha éppen nyitottak rá, megpillanthatják, átérezhetik a boldogságot, a szeretetet, pont azt, amire annyira vágynak. Ha pedig kellően felkelti kíváncsiságukat, el kezdenek közeledni, hozzám, vagyis önmaguk felé. Így, ha én növekedek, minden, a teljes teremtés is növekedik, és így lehetővé teszi a még nagyobb növekedését az egyre gyorsulva gyorsuló terjedését a boldogságnak.

 

Feltétel nélküli szeretet?

14.11.26.

Sokszor hallom ezt a kifejezést. Nálunk az angol nyelvű new-age fordítások alapján terjedt el. A szó angolul az "unconditional", ami valóban feltétel nélkülit IS jelenthet. De tulajdonképpen mit is jelent a feltétel nélküli szeretet? Szeretem a másikat, vagy valamit, feltételek nélkül? Ki és mi szab milyen feltételeket. Nekem ez túl elvont és azt hiszem sokan csak úgy használják, hogy ők sem értik a pontos jelentését.

Ha a szó árnyaltabb jelentéseit megnézzük, jelent körülményt is. Ez adta meg nekem a kulcsot. Bár magyarul sokkal nehézkesebb, ám mégis pontosabb a "körülményektől független szeretet" kifejezés, hiszen ez - számomra mindenképp - magában hordozza a pontosabb értelmét. Vagyis nincs szükség bizonyos körülmények meglétére, hogy a szeretet állapotában legyek. Vagyis nem ezt, vagy azt szeretem, vagy szeretek, hanem a szeretet állapotában vagyok, függetlenül attól, hogy mik a körülmények. Tehát, mindegy, hogy mi történik, ki hogyan viselkedik, esetleg velem, mik mások szándékai, tettei, a jelenlegi helyzetem. Így nem szabok feltételeket - saját magam számára(profi öngól) - arra, hogy kapcsolatban legyek a magasabb énemmel.

És mi ez, ha nem az igazi szabadság?

 

RA fordításom a polarizációról

15.06.08.

RA: Az igazán kiegyensúlyozott egyén számára semmilyen helyzet nem okoz érzelmi töltést. Ennek megértésével kimondható: Az érzelmek elnyomása depolarizálja az egyént, olyan mértékben, ahogy úgy dönt, hogy nem használja spontán módon a katalitikus cselekvést az adott tér/időben. elhalványítva így az energiaközpontjait.
Mindazonáltal van bizonyos mennyiségű pozitív irányú polarizáció akkor, ha ennek az elnyomásnak a mások érdekében történő megfontoláson alapszik.
Az egyén, ha elég sokáig dolgozott az adott katalizátorral, ahhoz hogy érezze a katalitikus hatást, de mégsem érzi szükségesnek reakció mutatását, az még nem kiegyensúlyozott, hanem még nem polarizálódott állapotban van annak átlátható kontinuumának következtében.
Tehát, valaki saját cselekedetének megfigyelésére való képességének fokozatos növekedése és önmaga megismerése egyre közelebb fogja hozni önmaga számára a valódi egyensúlyt.
Szükséges és javasolt a türelem, mert erős a katalizátor a síkotokon és használata hosszú ideig tartó folyamatos tanulási/tanítási folyamat mutatja meg valódi értékét.
Forrás: http://www.lawofone.info/results.php?s=42#9

 

Menekültek, menekültek!!!!

15.09.03.

A menekülőkkel nem az a döntés, hogy befogadjuk-e őket, vagy sem, hanem az, hogy visszakapják-e az élethez szükséges feltételeket OTTHON.

Az erőforrások elrablása, a káosz szándékos növelése, a fizetett vándorlás megszüntetése hozhat csak igazi megoldást.

A Földön kb 1 milliárd ember él azon a szinten, mint mi. A többiek nyomorognak és éheznek. Nem azért, mert mi jobbak lennénk, hanem mert mi olyan hatalmi központokban élünk, akik kifosztották a többit.

Persze a média mutatja is rendesen, hogy jobb a helyzetünk ( úgy, hogy milyen szörnyű máshol), hogy azt tudja a megvezetett "polgár" mondani, hogy hát "hajtsuk a mókuskereket, mert a végén, mi is olyan helyzetbe kerülünk, mint ezek". Ennek a polgárnak persze semmi köze a valódi, pl a Márai féle polgárhoz, aki figyel, ért, és értelmez, és ezek alapján felelős döntést hoz önmaga és mások szempontjait is figyelembe véve.

Ezért nem oldják meg a hajléktalan kérdést sem. Amit pedig viszonylag olcsón rendezni lehetne.Ahogy a világméretű szegénységet is. Csak a hadiipari kiadásokat tekintve is fillérekbe kerülne a világméretű szegénység felszámolása.

És van döntésünk: ki lehet mászni ebből a kelepcéből is, mint mindenből. Önműveléssel, figyeléssel, együttérzéssel és a belső hangra, a lelkiismeretre való egyre erősebb odafigyeléssel.
A lelkiismeret a magasabb énnel (Istennel, a Teremtővel, az Univerzummal, stb) való zsigeri kapcsolat. Az mindig pontosan tudatja velünk, hogy a nekünk helyes a úton járunk-e, hogy VALÓDI céljaink, a hőn áhított körülményeink felé közeledünk-e, vagy sem.

Eleinte ez nehéz, mert nem erre tanítottak minket, hanem a társadalmi elvárásoknak és utasításoknak való megfelelésre és engedelmességre vagyunk kondicionálva. Ezeket az elvárásokat és utasításokat az általunk elfogadott hatalom képviselői közvetítik felénk: a szüleink, barátaink, szeretteink, és persze a tanár, a rendőr, a hivatalnok. Ők persze ugyanilyen kondicionálást kaptak születésük óta, ahogy mi is tőlük.
És szinte senki nem tud róla, vagy nagyon kevesen.

Beleszületünk a kényszerzubbonyba és észre sem vesszük, ahogy azt sem, hogy egymáson igazgatjuk és feszítjük egyre jobban a hevedereket. Így jön létre a Pink Floyd féle Fal, vagy Platón barlangja, ahogy a leláncolt rabok a falra vetülő árnyékokat tekintik valóságnak és kinevetik, esetleg eltakarítják az útból azokat, akik azt mondják, hogy több a világ, mint eddig láttatok.

Mivel saját valóságunkat mi magunk teremtjük és az a rész növekszik benne, amire figyelünk (akár tetszik akár irtóztat a kép) és amilyen érzéseket bocsájtunk ki ezek alapján, kezünkben van a nekünk tetsző élet előállításának a kulcsa.
Eleinte nagyon nehéz az áhított jóra figyelni minden körülmények között, mert elterelik a figyelmünket az események. Amik pedig a múltbéli rezgésünk, gondolataink és érzéseink megjelenései. Gyakorlással és kitartással kell megtanulni valódi és boldogabb életünkre figyelni, mint ahogy a kisgyerek is megtanul a gravitáció ellenére járni. Könnyel, kék-zöld foltokkal, elkeseredéssel, de állandó kitartással, mert elemi vágy van benne, hogy megtanuljon járni.

A két lábon járás egy magasabb energiájú egyensúlyi állapot, mint a négykézláb mászás. Jelenlegi fejlődésünk is egy magasabb energiájú egyensúly létrehozásáról szól. Csak ez spirituális egyensúly. Odafigyeléssel, elszántsággal, gyakorlással, könnyel, foltokkal, elkeseredéssel és persze a gyakorlás kötelező velejárójával: az egyre több eredménnyel jutunk előrébb.
Meg kell tanulni a figyelem még pontosabb összpontosítását. Ahogy a gyerek is a járás tanulásakor arra kell figyeljen, hogy hol a következő szék, és nem arra a rengeteg ingerre, ami körülveszi, nekünk is arra kell megtanulnunk figyelni, hogy mi merre haladjunk. És majd ha stabilan fenn tudjuk tartani egyensúlyunkat a boldog állapotban, ahogy a gyerek meg tud stabilan állni a saját lábán, na akkor fogunk tudni valóban eldönteni, hogy merre megyünk.

Akkor fogjuk tudni megfogni a nálunk kisebbek kezét, hogy segítsük egy pár lépést megtenni. Akkor fogjuk megérteni, hogy nem lehet felvenni, mert akkor nem tud megtanulni járni. Egyszer-egyszer persze, hogy rendben van. De ha állandóan "segítem", az már egyrészt rólam, az én fontosságom bizonygatásáról szól, másrészt akadályozom a fejlődésben. Vagyis igazából egyikünknek sem jó.

De ez, mint általában a leckék, csak utólag derülnek ki, ahogy az arcok is, ha a nebuló végzett a dolgozattal és tudja, hogy helyes az eredmény.

 

Milyen évem lesz?

2017.01.04.

Ennedik jóslat, hogy milyen év lesz.
Elmondom:
Olyan, amilyet rezegsz magadnak és másoknak.
Ha sok benned a szeretet, a fény, az igaz, akkor jó éved lesz, ha pedig kevés, akkor nehezebb.
Ha az életedben kiállsz az igazságért, ha tudsz többet szeretni, örülni, mosolyogni, adni, akkor harmónia lesz, ha nem, akkor meg mindenféle válogatott szörnyűség.
Hát szeress többet, azt és amit csak tudsz. Mindenkinek és mindennek jót teszel vele.
Világíts, amerre jársz és emeled a világot.
Segíted vele magad, a többieket és főleg a Földet, és az összes létezőt.

 

Belépés a liftbe

17.01.31

 

(2016) december közepe óta nagyságrendekkel emelkedett a mikrohullámú sugárzás.
Azóta sokaknak nagyon nehéz időszaka van/volt.
A nagy energiák beáramlása - mindegy, hogy honnan ered és szándékos, vagy természeti jelenség áll-e a háttérben - MINDIG lehetőséget ad a tudatosságban való emelkedésre.
És most is így van. Minél inkább a jóra, az emelkedésre tudjuk figyelmünket összpontosítani, annál erősebb a hatás.
Ekkor hatványozódva emelkedünk, lépést tudunk tartani az energetikai hullámmal, ami felkap és visz magával.
Ha pedig kevésbé sikerül, ha pesszimista, vagy negatív gondolatok járnak a fejünkben, akkor a beáramló hullám lefelé nyom, és több lesz a fizikai szintű gond az életünkben.
De tudd, mindig lehet az emelkedésre összpontosítani, mindegy, hogy hányadik emeleten nyomod meg a liftben a "felfelé" gombot.

 

Kamu irodalom és művészet

17.01.31

Azt figyelem, hogy minden "nagy mű" igazából szörnyű emberi szenvedést, küszködést ábrázolnak, és a végét katarzisnak hívjuk, ami igazából szerintem abból adódik, hogy végre letesszük a könyvet. Hogy véget ért a főhőssel való azonosulás, hogy megszűnt a harc. A fordulatos cselekmény, ami igazából állandó húzd-meg ereszd meg. A "sors" műveli, a jámbor, jóra vágyó és igazából teljesen öntudatlan szereplőkkel.

A valódi élet nem a sors - az Isten(ek) - kegyeltje, vagy kitaszítottja több-kevesebb kínlódással fűszerezett véletlenek sorozata. Csak a tudatosság alacsonyabb szintjein élők gondolják ezt. Az ember az életét saját kezébe veheti, hiszen "Istenek vagytok mind", hiszen Isten az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette. Vagyis a teljes teremtés rendelkezésünkre áll. Bármit elérhetünk, bárhonnan bárhová eljuthatunk. Csak annyi a teendő, hogy állhatatosan a célunkra összpontosítunk, hogy álmodozunk róla és átéljük, hogy milyen a vágyott életünkben létezni. És ekkor az univerzum mozgásba lendül, hogy Isten parancsának engedelmeskedve létrehozza a vágyott létet.

Mostanában a művészek és műveik a sötét dolgokat, a szenvedést és a bánatot, az akadályokat mutatják. Talán pont ezért félünk annyira a szépre figyelni, hiszen az nem a megszokott, hanem ismeretlen.

Az ember jobban fél a saját fényétől, mint a saját sötét oldalától. Mert ismeretlen.

Ezért ezúton kérek és szólítok fel minden művészt, alkotót, látnokot, hogy műveik a szeretetet és az örömöt megtapasztaló hősökről szóló műveket alkossanak. Így lehet otthonossá tenni a jót. Hogy legyen mintájuk a kevésbé tehetségeseknek, amit követhetnek, ha éppen ahhoz van kedvük.

 

 

Írta és írja: © Bagi Ákos www.lelekmod.hu 2014- Minden jog fenntartva. Másolhatod, meg- és eloszthatod ezt az üzenetet bármilyen médián, amennyiben nem változtatod meg, és feltünteted a szerzőt, feltünteted a teljes másolásvédelmi nyilatkozatokat és a szerző  és a cikk webcímét.

Válj tehetős emberré! Kérlek, hogy támogass, segíts!

Megosztás a FacebookonFacebook Megosztás az iWiW-en iWiW Megosztás a Twitteren Twitter